Elpirultunk, amikor megláttuk VV Zsófi új debütáló trackjét a Mónika-show helyére befurakodó NekedValó délutáni adásában. A véleményünk Szandika arcára fagyott: hihetetlen, de még ő is megdöbbent.

Vannak olyan produkciók, amelyeken jókat röhögünk: körbeálljuk a képernyőt itt a szerkesztőségben, és percekig verjük a térdünket. Zsófika produkciója nem ilyen. A Rágógumi a néma sokké: még a sokat látott tapsoló statisztákat is a székbe szögezte a döbbenet, Szandika lefagyott, a műsorvezető pedig képtelen volt reflektálni a produkcióra a búcsú perceiben.

Tényleg, utoljára Szabó Patrícia Szex és New York-blamájánál éreztük ezt a közös emberi tudattalanból táplálkozó mély szégyenérzetet: nekünk fájt nézni a nyurga naiva szinte már kiszeltündeszerűen magabiztos vonaglását, autotune-nal énekhanggá változtatott színtelen orgánumát és a buta, buta, buta szöveget, ami voltaképpen a pélóról szól.

Új plasztikcicik ide vagy oda, Zsófika egy új agyat is műttethetett volna magának. Ha meglesz, mehet VV Ildi mellé a Csillag születik-be kultúrbarbárnak.

Nincs mit mondanunk, beszéljen helyettünk a szöveg: 

Mindennapi rágógumim, add meg nekem uram!
Annyi féle ízben kérem, hogy nincs is annyi ujjam.
Engem nem érdekel, csak az, hogy mekkorára fújjam.
Csámcsogok és kiköpöm, csak a hajamba ne túrjam!
Lazulj el, bontsd ki, tedd a számba, majd én nagyra fújom!
Érzed, élvezd, csámcsogj, ne kérdezz! Rágógumi!
Vékony, vastag, engedd hogy hasson! Rágógumi!
Fehér, fekete, gyerünk (?) Rágógumi!
Zsófika a házban, íze a szádban! Rágógumi!

Mi kérünk elnézést...

Mit szólsz hozzá?

neon