A népességstatisztikusok egészen a közelmúltig meg voltak győződve arról, hogy hamarosan megáll az emberi élettartam több mint száz éve tartó folyamatos növekedése. Sok kutató úgy vélte, hogy az öregedés elkerülhetetlen, belénk programozott biológiai folyamat, amelynek végeredménye a szükségszerű halál. Senki sem számított arra, hogy az élettartam szinte változatlan ütemben nő tovább, és a legújabb kutatások szerint még közel sem érte el a lehetséges maximumát.

Tovább

Vélemény: Sajna az emberfaj mint elvonatkoztatott akármi élettartama mit sem befolyásol az egyed élettartamán. Ha valaki húszévesen meghal gyógyíthatalan betegségben, vajmi kevéssé vígasztalja, hogy az átlag élettartam mekkorát nőtt. A negyven-ötvenesen tömegesen hulló magyar férfiakról ne is beszéljünk. Amúgy meg végső sorban majdnem mindegy. Ahogy Karinthy, és gondolom előtte már jó néhány görög bölcs is megfigyelte, nincs se múlt, se jövő, csak egy örökös, végtelen pillanat, a MOST. A negyvenéves örül, hogy még van pár évtizede, de az is le fog telni, a jövő jelenné fog válni. Sajnálom, hogy ilyen szomorú gondolatok jutottak eszembe erről a végső soron pozitív hírről. Ennek oka tán a közelgő őszi depresszióm:), vagy rájöttem, fenti hír rajtam már mit sem fog segíteni. Amúgy az ember lelki berendezkedése sem alkalmas a 200 évnyi létre. Az idő elmegy mellette, a fiatalok nyomulni fognak, a világ olyan ütemben változni fog, amihez már nehéz lesz alkalmazkodnia, ük-ük-ükunokáit már ismerni sem fogja. Gondoljunk a Hegylakó filmben szereplő Connorra, akit töb évszázados élete ellenére sem ábrázoltak boldog embernek. És hogy mit akarok kihozni az egészből? Tulajdonképpen semmit. Ahogy Hermész Triszmegisztosz mondotta volt, ha egyáltalán létezett: "Ami nem örök, az nem igaz" A húsz vagy kétszázéves élet is messze van az örökkévalóságtől.

Ez 1 nagyon érdekes cikk, érdemes elolvasni!

Ha van véleményed, írd meg.......